Molnár Villő 8.o. : (Vidám) pedagógiai módszerek, programok iskolánk legújabb kori történetéből – kiemelten az irodalom, a versírás alkotáspedagógiai megközelítéseiből

(Rezümé)

Iskolám pedagógusai és diákjai 1982-től több olyan program (Kincskereső folyóirat szegedi, majd kecskeméti táborai, Komárom-Esztergom megye Kincskereső táborai, dorogi Zrínyi-iskola tanórai és tanórán kívüli tehetséggondozó tevékenységei, táborai) részesei voltak napjainkig, amelyek a diákok alkotómunkáját komplex formában (szakcsoportok szerint) szervezte és kiadványokban örökítette meg. Dolgozatom az irodalmi, ezen belül is a költészet alkotó tevékenységeire, módszereire, produktumaira fókuszál.

A diákok irodalmi alkotásainak létrehozásában családom harmadik generációs  tagjaként részt veszek én is. Nagyapám (író-pedagógus szerepkörben), édesanyám (diákként, majd drámapedagógusként) az elmúlt harminc év főszereplői közé tartozik, ők interjúalanyaim voltak a projektek feldolgozásában. Napjaink számos modern pedagógiai módszerének, technikájának korai elemeit tártuk fel ezekben az interjúkban. Megfigyelhettem a differenciálás több sajátos technikáját, az egyéni és csoportos fejlesztés útjait, a kooperativitás, a projektpedagógia, a témahét tudatosan tervezett algoritmusait, miközben elsősorban a tehetségek egyéni képességeire épülő kompetenciák fejlesztése volt a fő cél.

A helyszínek (iskola, táborok, könyvtárak), az alkotómunka keretei (tanóra, klub, szakkör, szakcsoport) nemcsak a létrehozó környezetek, de az alkotások továbbélésének, gyakorlati hasznosságának is színtereivé váltak: Zsolnai József ÉKP-s helyi tantervi programjába beépültek helyesejtési szövegként, ritmusjátékként, az irodalmi példatár újabb variációjaként, a táborokban állandó esti („altató”) és táborzáró műsorok elemeként stb.

A konkrét diákköltészeti alkotások (más művészeti és műfaji produktumokkal együtt) az iskola, a folyóirat-szerkesztőség, a kecskeméti könyvtár gondozásában megjelent kiadványokban megtalálhatók. A líra irodalomelméletének megfelelő műfaji besorolás alapján rendszereztem a három évtized termését. Különböző műfajokban kerestem a tehetségre utaló, gyakran előforduló szóképek és stílusalakzatok példáit. Külön hangsúlyt fektettem a játékos formák és az összetett irodalmi feladatok felkutatására, mert feltételezésem (és tapasztalataim) szerint ezek az érintett korosztály (8-18 évesek) számára hangulati és versengésre ösztönző elemei az alkotó munkának.

Az elemzésekhez a megközelítés alapjait tanáraink pedagógiai elkötelezettsége szolgáltatta. Zsolnai József filozófiai alapozású Nyelvi, irodalmi és kommunikációs programja, irodalom és szövegtan tankönyvei elsősorban az iskolai keretekben voltak meghatározók. Publikáló tanáraink szaklapokban megjelent írásai is igazolták e program rugalmasságát, befogadó szemléletét a tehetségnevelés ügyében. Tanáraink szemlélete az iskola keretein kívül is tükröződik, meghívásuk és szakcsoportvezetői munkásságuk a helyi eredmények szélesebb körű kiterjesztésében válhat ismertebbé. Ugyanakkor a projekt marketingje még nem elég hatásos. Azok a kiadványok, amelyek őrzik a tehetséggondozó munka eredményeit, csak szűk körben ismertek.

Az interjúk és a kiadványelemzések legfőbb tanulsága, hogy lehetséges alkotó munkára ösztönözni a költészet műfajaiban, eszközhasználatában a tehetségeket is, de bekapcsolhatók a folyamatba jól szervezett projektmunkával, kooperatív technikákkal a nehezebben megközelíthető diákok is. Az alkotás (több éven át tartó) folyamatossága mellett a tudatosság és a spontaneitás, a játékosság és a kitartó munka egyaránt szükséges eleme a fejlesztésnek. Szerencsés tábori vagy tanórán kívüli körülmények esetén az együttműködés alapelve a tantárgyközi, komplex folyamatok segítése, témahétben záródó kiteljesítése.

Ma, amikor ismét fölvetik az iskola szerepét a versírás tanításában (Horváth Viktor: A vers ellenforradalma, Magvető Kiadó, Budapest, 2014.), bemutathatok egy több évtizedes programot a hazai praxisban.