Krempf István - A bütykös hattyú helyzete Magyarországon, életmódja és vonulásának kutatása

A 2013/14-es tanévben a Kutató Gyerekek Tudományos Konferenciájára való felkészülésben Balogh Balázs tanár úr és Schieszler Anna tanárnő segítették a munkámat.

A madarak iránti szeretetem, kötődésem a tavalyi esztendő óta csak tovább fokozódott. Szabadidőm jelentős részét ebben az évben is a madarak közelében töltöttem. Több új fajjal is barátságot kötöttem, ám voltak közöttük olyanok is, amelyek életét már régóta figyelemmel kísérem.

A tavaly megírt dolgozatomban a fehér gólya vonulási szokásait vizsgáltam. Akkor kutatásomban a jeladózással történő nyomkövetés miatt elsősorban az internet jelentett számomra támogatást. A madarakkal eltöltött közös órák alatt ötlött fel bennem, hogy ebben a tanévben elsősorban a személyes megfigyelésekre támaszkodom. Figyelmem középpontjában továbbra is a madarak vándorlása állt. Olyan madarat választottam, amelyet édesapámmal régóta figyelemmel kísérünk. Megfigyeljük a mozgásukat, leolvassuk és beküldjük a gyűrűszámaikat.

A bütykös hattyú egész évben megfigyelhető hazánkban, ám kis és közepes magasságban, csapatokban is látjuk őket magabiztosan repülni az égbolton. Úgy gondolom országhatárokat átlépve nagy távolságok megtételére is képesek, ám a fehér gólyával összevetve nem klasszikusan költöző madarak. Dolgozatomban ezekre a felvetésekre kerestem igazolást.

Idén a tavalyinál jóval nehezebb módszert választottam arra, hogy képet kapjak a hattyúk mozgásáról. Munkám oroszlánrészét a terepi megfigyelések jelentették. Első lépésben a madarak gyűrűszámát olvastam le. Ehhez gyakran elég közel kellett merészkednem hozzájuk. A leolvasott gyűrűszámokat a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Gyűrűzési Központjába küldtem. Miután a központ feldolgozta az adatokat, visszajelzést küldött a megfigyelőnek. Ezen az igazoló lapon nagyon sok értékes információ található, amelyből következtetni lehet a madarak által megtett távolságokra és útvonalakra. A kapott adatokat két fő csoportra osztottam. Az egyikben a külföldön gyűrűzött madarak szerepeltek. Esetükben megállapítható, hogy tőlünk északra gyűrűzték őket és hazánkat választották költőhelyül. Ez valószínűleg az északi keményebb teleknek tudható be, hiszen ott hamarabb befagynak a vizek. A mi folyóvizeink ritkán fagynak be teljesen. Ezek a hattyúk több száz kilométert is képesek megtenni annak érdekében, hogy megtalálják az ideális költőhelyüket. A másik csoportba a hazánkban gyűrűzött madarakat tettem. Ezek nagy része Magyarországon maradt, bár itt is előfordultak kisebb vándorlások a folyóvizek irányába. A hattyúk ragaszkodnak a jó bevált költőhelyekhez. Egy Vácon gyűrűzött madár esetében egy érdekességet is találtam. A gyűrűzés után Lengyelország északi részén látták, majd ismét hazánkban kapták lencsevégre. Ennek a madárnak többek között én is leolvastam a gyűrűszámát. Élete során több mint 1200 kilométert repült.

A bütykös hattyúk útvonalának tanulmányozása közben az általam feltett kérdésekre választ kaptam. Igazoltam, hogy a bütykös hattyúk nagy távolságok megtételére is képesek, ám ha kedvező életkörülményeket találnak, ott tartósan is letelepedhetnek. Ebből következően nem tekinthető klasszikus költöző madárnak.

Krempf István 8. o.
Dorogi Magyar-Angol Két Tanítási Nyelvű és Sportiskolai Általános Iskola