Szekeres Zsófia

Minden ünnep alkalmával húsleves az ebéd nálunk. Sajnos, nem mindig jutunk hozzá a házi csigához, anya meg nem tudja, hogyan kell csinálni.

Családunknak a házi csigatésztához való ragaszkodása sarkallott a témában való kutatásra. A következő kérdésekre keresem a választ:

Foglalkoznak még ezzel a városban?

Miben különbözik a házi készítésű és a gyárban készült csigatészta?

Régen hogyan és mikor készítettek az anyukák csigatésztát?

Az adatok és ismeretek összegyűjtésére a következő lépéseket tettem:

- Látogatás a helyi könyvtárba és múzeumba és az ott található dokumentumok

feldolgozása.

- Csigakészítő gyáraknak írásbeli kikérdezése csigatészta készítő eljárásaikkal

kapcsolatban.

- Látogatás a helyi tésztagyárba és a tulajdonossal interjú készítése.

- Ma is aktív csigakészítő nénik felkutatása a városban, szóbeli kikérdezés segítségével információ gyűjtése tapasztalataikról, emlékeikről.

Megtudtam, hogy kutatási engedéllyel megnézhetünk ki nem állított anyagokat a múzeumban.

Megtapasztaltam, hogy a gyári technológiák titkosak is lehetnek. A házi készítésű csiga nagyon lassan készül, és különleges értékeket hordoz magában. Közösségeket kovácsolt össze a lagzik alkalmával, illetve nemes célokat szolgált, amikor városunk asszonyai pergették a csigát. Végül, de nem utolsó sorban megtanultam tésztát gyúrni és csigát pergetni. Természetesen még nagyon- nagyon sokat kell gyakorolni a mozdulatot. Sajnálom, hogy megszűntek a csigacsináló körök városomban és nincs aktív közösség, ami fenntartaná ezt a hagyományt. Biztosan sokan készítenek otthon, maguknak csigatésztát. De mégiscsak kellemesebb lehetett együtt neki gyürkőzni a nagy feladatnak.