Hegedűs Péter

Az én történetem úgy kezdődött, hogy tavaly nyáron apukám azzal a megdöbbentő hírrel állt elő, hogy elhagyta a telefonját. Azt tudni kell, hogy az ő életében a telefon egy nélkülözhetetlen eszköz, hiszen a munkája elképzelhetetlen nélküle. Pizzériát vezet, így a megrendelések a házhozszállításhoz és a beszerzések is telefonon vannak lebonyolítva. Elég egy fél nap a készülék nélkül s máris megnézhetjük a családi kasszát…

Felvetődött bennem:

• Kinek mit jelent a telefon az életében?
• Mi a haszna, van-e kára?
• A telefon sokrétű használati lehetőségeiből a különböző korosztályok mit hasznosítanak?
• Vajon mióta van telefon és az milyen fejlődéseken ment keresztül?
• Érdekelnének a telefonálási szokások: nemenként, korosztályonként, végzettség szerint, időtartam szempontjából.

Végül úgy döntöttem, hogy leszűkítem a kíváncsiságomat néhány olyan kérdésre, amelyre feltétlenül szerettem volna kérdést kapni. A kérdőívem segítségével három generációt szólítok meg, s korosztályonként értékelem ki a válaszokat, összehasonlítva azokat.

Abból a feltétezésből indulok ki, hogy a nagyszüleim korosztálya évtizedeket élt telefon nélkül, tehát a készülék népszerűsége náluk lesz a legkisebb. A szüleim korosztálya a felnőttkoruktól már használták ezt az eszközt, szerintem ők már kevésbé tudnák nélkülözni, különösen ha a mindennapi munkájukhoz is szükséges. Az általános iskolások körében már nagyon elterjedt a meglátásom szerint, s a használata is a leggyakoribb lehet ebben a korosztályban. Ugyan a házirend tiltja, hogy használják a gyerekek, de szerintem tanítás után rendesen bepótolják azt.

Édesapám végigkísérte a kutatómunkámat. Szeretném egy tőle hallott gondolattal zárni a dolgozatomat:

„Az élet olyan, mint a telefon…valaki mindig beleszól.”

Lehet hogy megtaláltam a következő dolgozatom témáját ???