MESTER és TANÍTVÁNYA

Tóth István: A természettudomány kutatásmódszertanának adaptációs lehetőségei 10-14 éves tanulók tudományos diákköri munkáinak megvalósításához
Megtekint...

Hasznos linkek

A projektet támogatták:

 

Nemzeti Tehetség Program

logo nemzeti tehetsegprogram

Emberi Erőforrás Támogatáskezelő

 emet  logo fekvo szines rgb png

 

Emberi Erőforrások Minisztériuma

logo emberi eroforrasok miniszteriuma

Aktuális

KGYTK országos döntő

2024. május 11. - Százhalombatta


A meghívó és program elérhető itt: Meghívó letöltése

 

További letöltések:

Versenykiírás 2023/2024-es tanév

Versenyszabályzat

Hajdu Viktor: „Hármat tízért, hatot húszért..”, Fillérecskék az orosházi hetipiacról

rezume-hajduviktorTémám 190 esztendőre tekint vissza, hiszen „1823 óta csütörtökön az egész vidék népe által szerfelett látogatott hetivásárokat tart a község.” Településünk életében mindig jelentős szerepet játszott a piac. Igazolni igyekszem, hogy gazdasági szerepén túl nőtt a fontossága. Feltételezem, hogy évszázadokon keresztül nem csak anyagi értékeket őrzött és közvetített, de közösségkovácsoló, az itt élők büszke tartását is segítő központi hely volt.

Egy-egy település múltját megismerni a jelen tükrében igen tanulságos. Saját szülő- és lakóhelyünk történetébe, ünnepélyes alkalmaiba, sorsfordító változásaiba belepillantani lehet nagyszerű kötetek, hivatásos tollforgatók remeklései révén. Próbálkozásom optikája közvetlenebb. Az egyszerű hétköznapok jelentik életünk nagy részét, mégis ennek vész a leggyorsabban nyoma. Feltételezem, hogy most kezdett kutatásommal az elillanó emlékek után kapok. Noha nem a mindennapi munkavégzést vizsgálgatom, de az azt közvetlenül meghatározó és annak eredményét mérlegre tevő, Orosháza fejlődésének mindig lendületet adó közösségi színteret, hol nem csak az áru, de az információ is gazdát cserélt.

Dolgozatomban foglalkozom a helyi piac történetével, utalok az annak fundamentumát erősítendő orosházi gazdasági képzésre. Büszkén emlékezem és emlékeztetek nagyszerű eleinkre, karaktereket rajzolok meg. A közgyűjteményeinkben fellelhető forrásművek, fotó- és adattári anyag mellett magam is gyűjtöttem: visszaemlékezéseket, fényképfelvételeket. Összességében az utóbbiak bizonnyal nem tekinthetők forrásértékűeknek, mégis igazolják feltételezésemet: nem csak én vagyok elfogult e kereskedelmi forma iránt.

Tudom, hogy eddigi merítésem szűk körű, mégis lendületet ad a továbbiakhoz: a még élők között minél sajátosabb árutípusokhoz kötött visszaemlékezések gyűjtése, majd rendszerezése.