Dudás Júlia

Idei témám a nyelvtanulás volt. Kutatásomat a pedagógia, azon belül az oktatáselmélet és oktatásmódszertan alágába sorolom.

Dolgozatom megírásának egyik célja az volt, hogy megismerjem iskolám nyelvoktatásának történetét és azt, hogyan változott az idegen nyelvek tanítása Karancslapujtőn az évtizedek alatt. Kíváncsi voltam, milyen nyelvek elsajátítására volt lehetőségük az idejáró diákoknak az eltelt évek során. Szerettem volna képet kapni arról, hogyan vélekednek a hajdani és a jelenlegi tanulók a nyelvismerettel kapcsolatban. Fontosnak tartják-e, hogy az anyanyelvükön kívül más nyelven is beszéljenek, és ha igen, mi okból találják azt lényegesnek.

A karancslapujtői iskolában zajló nyelvoktatásnak két nagy korszaka volt: az 1989-ig kötelező orosz, majd az azóta teret hódító nyugati nyelvek (angol és német) időszaka. Az orosz nyelv oktatása idején a könyvekben található szövegek feldolgozásához szüleink segítője esetleg egy kézi szótár volt. Ezzel szemben a mai gyerek leül a számítógép elé, az internetet hívja segítségül, és a családokban is van már olyan felmenő, aki tud segíteni a tanulónak, ha az megakad a nyelvtanulás során.

Megkérdezett diáktársaim és szüleik véleménye, hogy napjainkban már az alapműveltség része, hogy az ember képes legyen legalább egy idegen nyelven kommunikálni. Mindez annak köszönhető, hogy az unión belül megszűntek a határok, és jelentősen megnőtt a külföldön munkát vállalók száma. Ez a lehetőség már az általános iskolás korosztályt is az idegen nyelvek tanulására ösztönzi.

Napjaink fiataljai sokkal nagyobb lehetőségek kapujában állnak a nyelvtanulás tekintetében. Többféle idegen nyelvből választhatnak, viszonylag korán bekapcsolódhatnak a nyelvtanulásba, alkalmuk nyílik adott nyelvi környezetben is kipróbálni magukat. A hétköznapokban szintén gyakorolhatják a megszerzett ismereteiket: idegen nyelvű újságokat lapozgatnak, külföldi csatornákra kapcsolnak a televízióban, vagy barátságokat szőnek az interneten keresztül.