Krempf István: A fehér gólya helyzete Magyarországon, életmódja és vonulásának kutatása

A 2012/13-as tanévben a Kutató Gyerekek Tudományos Konferenciájára való felkészülésben Schieszler Anna tanárnő és Balogh Balázs tanár úr és segítették a munkámat.

Kisgyermekkorom óta érdekelnek a madarak, figyelem a repülésüket, viselkedésüket. Több éve tagja vagyok a Pilis Természetvédelmi Egyesületnek (PITE), amely főképpen gyakorlati madárvédelemmel foglalkozik. Az egyesületben lehetőségem nyílt közelebbről is megismerni az általam csodált madarakat.

A fehér gólyát mindig is kedveltem, nagyon szép madár. Lakóhelyem környékén többször figyeltem meg táplálkozó fehér gólyákat. Nyomon követtem, hogyan készítették fel nyár végén az öreg madarak fiókáikat a vonulásra. Ezek a személyes élmények késztettek arra, hogy dolgozatom témájául a fehér gólyát válasszam.

A legizgalmasabb kérdések mindig a madarak vonulásával kapcsolatban merültek fel bennem. Korábbi ismereteimet alapul véve abból indultam ki, hogy a gólyák költöző madarak és télre Afrikába vonulnak. Tudomásom szerint a gólyák augusztus vége és szeptember vége között indulnak dél felé. Azt feltételeztem, hogy útjuk jelentős részét szárazföldek fölött teszik meg, melynek során többször megpihennek. Tavasszal március elején érkeznek vissza hazánkba. Dolgozatomban ezekre a feltevésekre kerestem igazolást.

Munkám megírásához sok ismeretre volt szükségem ehhez szakkönyveket és szakembereket hívtam segítségül. Személyes tapasztalataim is bizonyították, hogy a madarakat a lábukra erősített gyűrűkkel jelölik meg, ezek segítségével határozzák meg vonulási útvonalukat. Ezzel a jól bevált módszerrel azonban nehézséget okozott volna az általam megfogalmazott kérdések megválaszolása. A fejlődő technikának köszönhetően már az interneten követhettem a madarak útvonalát, mely lehetővé tette számomra az eredmények pontos értékelését.

Először két gólyára, Apajra és Ipolyra helyeztek GPS jeladót. Mindkét madár eljutott Afrikába. Ipoly Csád közepén pusztult el, míg Apaj Tanzánia északi részén talált menedéket. A két madár útját nyomon követve megfigyeltem, hogy hazánkat délkeleti irányban hagyják el, a Boszporusz és a Dardanellák felé veszik az irányt, majd a Szuezi földszoros közelében Afrikába repülnek. Útjuk során többször megpihennek. Apaj a tél elmúltával Európa felé északi irányban indult, de hazánkat nem érte el. Végül Törökországban pusztult el. Visszaútjából azt láttam, hogy szinte ugyanazt az útvonalat követte, mint amikor Afrikába repült. Nagy örömömre a következő évben újabb 12 fehér gólya kapott GPS jeladót. Közülük sajnos sokan elpusztultak, mielőtt elérték volna Afrikát. Három gólya azonban sikeresen megérkezett, jeladójuk kisebb-nagyobb megszakítással működik. Közülük Olivér volt az, amelyik egészen Dél Afrikáig is eljutott. Útjuk szinte teljesen megegyezett a korábban bemutatott Apaj és Ipoly útvonalával. Visszaútjukra még várni kell, egyelőre Afrikában tartózkodnak.

A gólyák útvonalának tanulmányozása közben valamennyi általam feltett kérdésre választ kaptam. Igazoltam, hogy a madarak meghatározott útvonalon haladnak, útjuk során többször pihennek, Afrika különböző területein telepednek le, és hasonló irányban indulnak vissza Európába. Munkám írása közben érdekes kérdések merültek fel bennem. Vajon ugyanazon gólyák mindig ugyanoda építik fészkeiket? Bízom benne, hogy erre a kérdésre néhány év múlva kielégítő választ tudok majd adni.