Kiss Albert -Cseh Németh Zsuzsanna: A jót s jól pedagógiai innováció részeredményei

A „Jót s jól" ösztönző rendszer pedagógiai innováció részeredményei

Az „Esély és Ösztönzés" komplex tehetségsegítő modell pedagógiai kutatásának részeredményeiről 2014-ben számoltunk be a GÉNIUSZ MŰHELY 12. számában (lásd tehetseg.hu).E kutatási anyagban megfogalmazott konklúzió így hangzott: „A megfelelő légkör kialakításán belül a megelőzéshez és a légkörjavításhoz alkalmazható az ösztönző rendszer. A tudományos diákkörben és a művészeti projektekben folyó dúsítás mélyíti a tehetségígéretek ismereteit, az alkotási folyamataikat és az alkotásukról történő kommunikáció minőségét. E kijelentések általános érvényű helytállóságának, mértékének megállapításához további kutatás, innováció szükséges."

    Ebben a publikációban a komplex tehetségsegítő modellünk egyik elemének fejlesztéséről, a „Jót s jól" ösztönző rendszer részeredményeiről számolunk be, illetve a fent idézettek helytállóságának kibontását, teljesebbé tételét is megcélozzuk.

1. A „Jót s jól" ösztönző rendszer fejlesztése

    Intézményünkben folyamatos problémaként éltük meg, hogy az általunk közvetített alapértékekhez való diákviszony többnyire negatív. A tantestület által vállalt konfliktusok sem segítették e tendencia irányváltását, sőt növekedett a diákok elidegenedése a nembeliség értékrendjétől. Ebből adódóan a pedagógusok által megélt tehetetlenség fokozódott, ami a tanulási folyamatok légkörét is rontotta.

     A probléma egyik lehetséges megoldásaként feltételeztük, hogy a jó cselekedetek hangsúlyos kimondását, feljegyzését, rendszeres időszakonként történő összesítését, jutalmazását tartalmazó ösztönző rendszer segítheti megelőzni és visszaszorítani a negatív viszonyulásokat, ami további jó cselekedetekre sarkallhat és javíthat a tanulási folyamatok légkörén is.

    A jó cselekedetek „dokumentálását" ösztönző szándékkal a saját fejlesztésű Szocializációs füzetben és a Jót s jól értékelő Excel táblázatban végeztük.

A jó cselekedeteket az alapértékekhez¹ (ZSOLNAI 1995.) történő viszonyulásokon keresztül fogalmazzuk meg. Alapértékeink: 1. rend és tisztaság őrzése, környezet védelme; 2. illemtudó viselkedés, viszonyulás a társakhoz, felnőttekhez; 3. munkafegyelem 4. tanulási fegyelem; 5. aktív részvétel (osztályban, iskolai programokban, iskolán kívüli rendezvényeken); 6. hozzájárulás az iskolai élet derűjéhez, vidámsághoz; 7. műveltségre, informáltságra törekvés; 8. kiemelkedő tanulmányi, művészeti teljesítmény.

A Szocializációs füzetbe írt feljegyzéseket 3 hónaponként összesítettük és elbíráltuk a Jót s jól értékelő Excel táblázatban (pl.: X.Y. tanuló a helytörténeti kiadványt rendbe rakta; a Mikulás- kupa térségi fordulón versenyzett; Iskolai malom- és sakkversenyen vett részt, 3. és 4. helyezést ért el; Példamutatóan tevékenykedett a Mikulás-parti szervezésében és lebonyolításában. Részt vett az angol nyelvű karácsonyi műsorban. Kosárlabdabajnokságon játékosként szerepelt; A bajnokság szervezési feladataiban vállalt szerepet; Futballbajnokságon csapata 2.helyezést ért el ...).

    Az összesítést az osztályfőnökök, míg az értékelést a tantestület egésze végezte el. A jó cselekedetekhez pontszámokat rendeltünk, majd a tantestület döntött - az alapértékeknek megfelelő kategóriában - a jelkép színéről (zöld: 1-2. alapértékek; kék: 3-4. alapértékek; sárga: 5-6. alapértékek; piros: 7-8. alapértékek), a kitűző átadásáról. A kitűzőket ünnepélyes keretek között adtuk (és adjuk) át háromhavonként. A jutalmazott tanulók fényképeit a diákönkormányzat ZaDök facebook oldalán tesszük közzé.

    A jó cselekedetek „leltárát" követően megállapíthattuk, hogy a diákok alapértékekhez való viszonya pozitív irányba mozdult el a Jót s jól értékelési rendszerünkben. Az alsó tagozatban legkevésbé tapasztaltunk emelkedést az osztályon belüli aktív részvételben, valamint az iskolai programokban, iskolán kívüli rendezvényeken, ami összefügg a vidám iskolai élet előmozdításával (sárga szín). Az előbbiekhez képest kis mértékű emelkedést regisztrálhattunk a rend és tisztaság őrzésében, a környezethez való pozitív viszonyulásban, az illemtudó viselkedésben, a társakkal, felnőttekkel szembeni magatartásban (zöld); Már jelentősebb az emelkedés a műveltségre, informáltságra törekvésben, a kiemelkedő tanulmányi, művészeti teljesítményben (piros); míg a legszembetűnőbb változás a munkafegyelemben, tanulási fegyelemben (kék) történt. A felső tagozatban a változások emelkedő sorrendben a következők: legkevésbé nőtt a műveltségre, informáltságra törekvés; a kiemelkedő tanulmányi, művészeti teljesítmény (piros) grafikonja; kis mértékben a munkafegyelem, tanulási fegyelem (kék) ; nagyobb mértékben láttunk változást az osztályon belüli és iskolai programokban, az iskolán kívüli rendezvényeken való szerepvállalásokban, amelyek egyúttal befolyásolják az iskolai élet derűjét, vidámságát (sárga). A rend és tisztaság őrzése, a környezet védelme, az illemtudó viselkedés, a társakhoz, felnőttekhez (zöld) való példás viszonyulás kategóriákban nem tapasztaltunk akkora elmozdulást, hogy az értékelhető lett volna a felső tagozatban.

    Az összesítések, egyeztetések után minden osztályban megneveztük a jó cselekedetekben példás tanulókat, akiket negyedévenként jutalmaztunk. A jutalom a fenti viszonyulásokat jelképező színű „Jót s jól" kitűző és egy elismerő oklevél volt, amelyet az iskola diákjai és pedagógusai jelenlétében adtunk át. A jutalmazott tanulókról fényképeket készítettünk és a diákönkormányzat facebook oldalán közzétettük fotóikat. A tanévzáró ünnepélyen az alsó és a felső tagozatban is kiemelt díjakkal ismertük el legtöbb kitűzőt összegyűjtő diákteljesítményt.

    Tapasztalataink szerint eltérő szintű vágyakozás jelent meg a „Jót s jól" kitűző iránt a tanulóink körében. Az alsó tagozatban erőteljesebben érzékeltük, mint a felső tagozatban. Az iskolaszintű megfigyeléseink szerint a negatív viszonyulások megelőzése hatékonyabban érvényesült azoknál a gyermekeknél, akiknek a családjaik az iskolánk által közvetített alapértékekhez pozitívabban viszonyulnak. Náluk erőteljesen érvényesült a további jó cselekedetekre történő ösztönzés; már egyfajta versengés bontakozott ki a különböző színű kitűzők begyűjtésére. Az alapértékeinkhez ambivalensen viszonyuló tanulóinknál a kitűzővel történő elismerés után váltakozó vágyakozást tapasztaltunk. Így az esetükben kevésbé volt sikeres az értékeinkhez való negatív viszonyulás megelőzése és a további jó cselekedetre ösztönzés. Az alapértékeinkhez negatívan viszonyuló, normasértő viselkedést gyakran mutató tanulóknál egy-egy helyzetben érvényesült a jó cselekedet vállalásának és jutalmazásának hatása, de tartósan nem érvényesült náluk a negatív viszonyulás megelőzése.

    Az innovációnk alkalmazásának fenti eredményei megerősítettek bennünket abban, hogy a komplex tehetséggondozás megfelelő légkörének kialakításán belül a negatív viszonyulások megelőzéshez és a légkörjavításhoz eredményesen alkalmazható a „Jót s jól" ösztönző rendszer.

2. A „Jót s jól" ösztönző rendszer fejlesztése a KGYTK-s munkák tükrében

A „Jót s jól" ösztönző rendszerünk fejlesztési folyamataiba bevontuk a tehetségígéreteinket. A tehetségígéretek aktív társadalmi létét, reflektív érzékenységüket és a tudományos diákkörön (KGYTK-n - kutató gyerekek tudományos körén) belüli kutatásaikat a diákönkormányzatunk fejlesztésére irányítottuk.

   Az empirikus pedagógiai akciókutatásainkkal feltártuk a 6-7-8. osztályosok körében a facebook közösségi oldal használatának jellemzőit, vizsgáltuk a diákönkormányzati kommunikációt. Elemeztük a facebook-használat és a diákönkormányzat működtetése közti kapcsolatot. Felmértük a diákönkormányzati feladatvállalások hatását az osztályon belüli kapcsolatokra. Elvégeztük a 7. osztályon belüli kiscsoport csoportlélektani vizsgálatát egy diákönkormányzati feladatvállalás tükrében. A pedagógiai akciókutatásaink részeredményei alapján levonható következtetéseinkre építettük a „Jót s jól" ösztönző rendszerünk további fejlesztését.

2.1. A facebook közösségi oldal használatának vizsgálata a Zalabéri Általános Iskola 6-7-8. osztályosainak körében (Bogdán Ákos – Légler Dominik 6.o. 2012)

„A mindennapi beszélgetéseink során azt tapasztaltuk, hogy a diáktársainkkal együtt egyre több időt fordítunk a facebookozásra. Van úgy, ha hazaérünk, akkor egyből felmegyünk az internetes közösségi oldalra. Előfordul, hogy közben tanulunk, vagy akár késő estig lógunk a neten. Azt is látjuk, hogy a facebookozás hatására egyre több diák csak a közösségi oldalon cserél információt a társaival. A digitális bennszülöttekre (diáktársainkra) leginkább jellemző:

– internetről szerzik az információkat
– facebookon tartják a kapcsolatot
– szeretik, ha villámgyorsan megtalálják a keresett információkat
– osztottak már meg saját élményt őszintén privátban
– szeretik, ha lájkolják a faceboos állapotaikat, és hozzászólnak azokhoz
– a tanulással együtt játszanak, csetelnek, közösségi oldalaznak
– az országon belül vannak facebookos ismerőseik
– jobban értenek az internethez, mint szüleik
– gyakrabban használják az internetet, mint szüleik."

2.2. A kommunikáció tapasztalatainak vizsgálata az iskolánk diákönkormányzatának működésében (Bogdán Ákos – Szalay Vivien 7.o. 2013)

    „Problémának láttuk, hogy „A diákönkormányzat által tartott események rendezésekor a kommunikáció hatékonysága nem érte el a szervezők által tervezett szintet. A plakáttal, dekorációval történő kommunikáció során (híradás a rendezvényről, híradás a megtartott programról, eredményhirdetés a versengésről, az elégedettségről) nem ért célba az információ a kívánt hatékonysággal a diákok, az osztályfőnökök többségéhez, és a rendezvényt szervezők által várt visszajelzés sem a rendezvényben érintettektől a szervezőkhöz.

    Feltételeztük, hogy ha „A diákönkormányzat vezetősége egy minta programtervet készít, akkor annak követésével növekszik a rendezvények szervezésének, lebonyolításának, értékelésének hatékonysága. Ebben a tervezetben hangsúlyos szerepet kap az elektronikus információáramoltatás az osztályfőnökök számára e-mail, a diákok számára facebook üzenet formájában."
    Megismerkedtünk a kommunikáció elméleti hátterével, számba vettük a diákönkormányzaton belüli kommunikációs formákat, kimutatásokat készítettünk. A kimutatások alapján információáramoltatási hiányosságokat fogalmaztunk meg. A hiányosságok csökkentése végett minta programtervet készítettünk az iskolai „Nőnap" szervezéséhez. Ebben a tervben rögzítettük a lehetséges kommunikációs formákat és a megvalósításkor alkalmaztuk a: hirdetést; a plakátot a dekoráción; az e-mailt osztályfőnököknek; a facebook-ot a diákoknak; az iskola honlapját diáknak, szülőnek, pedagógusnak. Az üzeneteket mintaként dokumentáltuk és értékeltük a kommunikáció hatékonyságát. A mintákat megosztottuk a diákönkormányzat vezetőségével és a soron következő rendezvények szervezőivel. A mintát követő kommunikáció hatékonyságának elégedettségi mutatóit összehasonlítottuk.

Az elektronikus kommunikációval való elégedettségi mutatók növekedtek. Ezek alapján elmondható, hogy előnyben részesítik a diákok a facebook üzeneteket az sms –sel és a plakáttal szemben, a szülők a honlapot a hirdetéssel és a plakátokkal szemben, a pedagógusok az e-mailt a plakátokkal szemben.

2.3. A Facebook-használat és a diákönkormányzat működtetése közti kapcsolat vizsgálata (Puklics Flóra 5.o. 2015)

    Problémaként éltük meg, hogy „a diákok facebook használata mindennapos az iskolában a tanórán kívüli időszakban és a tanórák ideje alatt is növekszik a kapcsolati világhálón folytatott céltalan időtöltés."
    Feltételeztük, hogy „a diákönkormányzat facebook oldalán keresztül történő kis jutalmak növelik a diákok valahova tartozási, a népszerűség iránti igényük (nemes becsvágyuk) teljesülését, aminek hatására emelkedhet a közösségi életben megvalósuló aktivitásuk, feladatvállalásuk is."
    „A tanulók körében végzett kérdőíves kutatás alapján megállapítottam, hogy a zalabéri diákok 73%-ának van hozzáférése a Facebook-hoz (6-8. osztályosok 100%-ának). Legtöbben saját oldalukat használják, néhányan szüleikét vagy közeli barátjukét. Az oldalon töltött idő az életkor emelkedésével arányosan nő. A lányok a fiúknál sokkal hosszabb időt fordítanak e tevékenységre (a legtöbbet, kb. napi 6 órát a 8. osztályos lányok). Leggyakrabban chatelnek és üzenőfalukat nézik meg. Az is kiderült, hogy legtöbben a chatelést és a lájkolást használják a kapcsolattartás során, tehát azonnali visszajelzést várnak és adnak az információkra. A jelenlegi felmérés szerint többen vannak, akik fontosnak tartják, hogy visszajelzést kapjanak és azok is, akik úgy gondolják, hogy népszerűbbé teheti őket a Facebook. Igazolást nyert, hogy vágynak a közösségi létre, a népszerűségre.
    A nemes becsvágy teljesülése, a diákoknak adott kis jutalmak növelik a valahova tartozásukat, népszerűségüket, aktivitásukat a közösségben. A diákok népszerűségét társaik között növeli (az iskolában vállalt feladatok és jutalmak. A többség (69%) a közösen végzett munkát hasznosnak tekinti az osztályközösség összetartozásának erősítése szempontjából. Egyértelműen megállapítható, hogy az elismerések ösztönzik (legalább alkalmanként) a diákokat újabb feladatvállalásra. A Diákönkormányzat által működtetett Facebook oldal megerősíti a diákok nemes becsvágyát. Jelenleg a válaszadóknak kb. fele nézi meg az üzenőfalat, és csak 37%-a lájkol, vagyis tevékenykedik aktívan az oldalon. 69% azoknak az aránya, akik örülnek, ha információ jelenik meg róluk. 50-50% azoknak az aránya, akiket ösztönöz, illetve nem ösztönöz újabb feladatvállalásra eredményeinek közzététele a Zalabér Dök Facebook oldalon. A lájkolások megfigyeléséből kiderült, hogy nem csak a diákoknál, hanem a szülőknél (felnőtteknél) is kialakult a nemes becsvágy."

2.4. A diákönkormányzatban vállalt feladatok szerepek hatásainak szociometriai vizsgálata a zalabéri 6. és 7. osztályos diákok körében (Puklics Flóra 6.o. – Halak Sára 7.o. 2016)

    Problémaként tapasztaltuk, hogy „a diákönkormányzati feladatok elvégzésére többnyire mindig ugyanazok az emberek jelentkeznek vagy rendeltetnek, s vannak, akik nem vagy igen kevés megbízatást kapnak. Ők emiatt az osztályban és a diákönkormányzaton belül is hátrányt szenvednek a kapcsolatépítésben és a társak elismerésekor is."

    Feltételeztük, hogy „az egyes diák osztályon belüli és a diákönkormányzaton belüli megítélését, kapcsolatainak kétoldalúságát, a közösségben elfoglalt helyét erősítheti a közös feladatvállalás és feladatvégzés. Ezt a kijelentést akkor is igaznak véljük, ha a közös feladatra olyan párok, esetleg kisebb csoportok jelentkeznek, akik addig nem voltak rokonszenvi kapcsolatban egymással. Tehát a munkakapcsolat erősíthet a rokonszenvi kapcsolaton, a baráti kör szélesedhet, így az egyes osztályok kohéziós mutatója is emelkedhet."

A megfigyeléseim, a szociometriai felméréseim eredményeinek összehasonlítása, elemzése során megállapíthattam, hogy:

• A hatodikban a vállalások száma nagyobb volt, a szervezők nem csak szimpátia alapon választódtak ki.
• A hatodikban az egyik zárt alakzatba belépett egy feladattal megbízott tanuló és több kapcsolata alakult ki.
• A hetedikben a két zárt alakzat között kapcsolatok alakultak ki annak ellenére, hogy egy nagyobb szabású rendezvényt vállaltak és a szerepek elosztását kizárólag rokonszenvi alapon végezték.
• A hatodikban és a hetedikben végbement kapcsolatok változását feltehetően a közös feladatvégzés eredményezte.

2.5. A 7. osztályon belüli kiscsoport csoportlélektani vizsgálata egy diákönkormányzati feladatvállalás tükrében (Puklics Flóra 7.o. 2017)

    Problémaként éltük meg, hogy „A diákönkormányzati feladatvégzés hatására az osztályon belüli kölcsönös kapcsolatok erősödtek ugyan, azonban a kapcsolatokkal nem rendelkező tanulók nem kerültek be a kölcsönös kapcsolatokkal rendelkező csoportokba. Az ilyen helyzetekben lévő személyek elmagányosodhatnak, s az elmagányosodás sok belső és külső konfliktussal járhat.

    Feltételeztük, hogy „Ha a rövid távú feladatvállalás mellett kialakítanunk olyan irányított csoportokat, amelyek képesek hosszú távon együttműködni egy közös cél érdekében, egy valóságos produktum létrehozásában, akkor a kölcsönös kapcsolatok mélyülhetnek és terjeszkedhetnek, a periférián lévők irányába és lesz esélyük az elmagányosodottaknak is bekerülni egy zárt alakzatba."
    Arra a következtetésre jutottunk a munkánk során, hogy a rövid távú feladatvállalás mellett
- ki tudtunk alakítani olyan csoportot (újságszerkesztőséget), ami képes hosszú távon együttműködni egy közös cél érdekében

• ez a csoport valóságos produktumot (VIMIVIRA újság 1. számát) hozott létre (szerkesztés, nyomtatás, sokszorosítás, értékesítés)
  • ennek a csoportnak a kölcsönös rokonszenvi és bizalmi kapcsolatai mélyültek
  • ehhez a csoporthoz két új tag kapcsolódott

- létrejött a barkácsolók csoportja 5 fiú részvételével, akik szintén képesek voltak hosszú távon együttműködni egy közös cél, egy értékes dolog érdekében

• egy valóságos produktum létrehozásán dolgoznak (a tanév végére egy szoborkompozíció létrehozását vállalták)
• ennek a csoportnak is mélyültek a rokonszenvi és bizalmi kapcsolatai
• a tavalyi méréskor a periférián lévő tanuló bekerült a zárt alakzatba
• újabb diákok kapcsolódtak a zárt alakzathoz

     A fent ismertetett KGYTK-s részeredmények igazolták, hogy a tudományos diákköri munkákban folyó tartalmi dúsítás mélyíti a tehetségígéretek ismereteit a diákönkormányzat működtetéséről, valamint az aktív társadalmi létét és kortársaik közti reflektív érzékenységét.

¹ Zsolnai József: Az értékközvetítő és képességfejlesztő pedagógia – ÉKP Központ – Holnap Kkt. – Tárogató Kiadó Budapest, 1995

Kiss Albert – Cseh Németh Zsuzsanna