Horváth Evelin, 6.osztály; Zalabér - Régi ismerős

Ez a nap úgy kezdődött, mint minden másik nap; vagy mégsem? Átléptem a sulikaput és észrevettem, hogy megváltozott valami.
Mielőtt még jobban elgondolkozhattam volna, az osztálytársaim már le is rohantak. Elmondtak mindent: egy új diák jön az osztályunkba. Hirtelen köpni, nyelni nem tudtam, mikor az osztályfőnökünk közölte, hogy ki is ő.
Nem is lehetett volna más, csakis a volt általános iskolás osztálytársam: Moroton Nelli.
Azt hiszi, mert szép és gazdag, mindenki úgy táncol, ahogy ő fütyül. Szerencsére nem ismert fel. Az elején.
A régi velem való viszony kedvéért epret rakott a joghurtomba, pedig tudta jól, hogy allergiás vagyok rá. Mikor benn voltam a nővérnél, csak az járt a fejemben, hogy te ostoba liba, még visszakapod.
Egészen 4 napon keresztül gondolkoztam rajta, hogy miképp vághatnék vissza, aztán eszembe jutott egy titka, amit még valamikor az általánosban a lány WC- ben hallottam. Egy táncfellépésén elrontotta a lépést, aztán meg is botlott valamiben, s hasra vágódott. Valahogy esés közben a díszletbe kapaszkodott, s azt is magával rántotta. Mindenki hülyére vihogta magát. Ő meg égett, mint a rongy, napokig nem hagyta el a szobáját. Persze az ügyes fotósoknak köszönhetően felkerült minden a twitterre. Egy éven keresztül ezzel szekálta mindenki.
Odamentem Nellihez és megmondtam neki, hogyha nem akarja, hogy megint rajta röhögjenek 1 évig, akkor hagyjon békén.
Megint eltelt 2 nap, és nem történt semmi. Hazamentem és az apám azzal a hírrel jött, hogy megnősül. Nem tudta elmondani ki a menyasszonya, mert hívta a főnöke. Plusz még két este nem is aludt otthon. Nagy nehezen túltettem magam a témán.
Még át sem léptem a sulikaput, Nelli előttem termett. Elég volt neki négy perc, és sikeresen felhúzott, de úgy, hogy ott tartottam, jól behúzok neki. A nap többi része ment a szokásos rend szerint.
Hazaértem és apa várt már rám. Megint ugyanannál a témánál tartottunk, meg fog nősülni. Végre megtudtam ki is a menyasszonya. A legrosszabb, akit a sors összehozhatott volna vele: Moroton Erika. A nagyszájú liba anyja. Végül nem volt mit tenni, bele kellett törődnöm. Viszont nem csak én, hanem Nelli sem repesett az örömtől. Mikor meghallotta, olyan hisztibe kezdett, hogy majdnem kiszakadt a dobhártyám.
Megegyeztünk, hogy összefogunk és szétszedjük a szüleinket. Fél éven keresztül próbálkoztunk, de nem sikerült. Eltelt egy hét és fura módra a szüleink szétmentek. Mikor megkérdeztem apát, hogy mi miatt, azt mondta: - Ezt te úgy se értenéd.
Másnap az osztályfőnökünk bejelentette, Nelli már nem a mi iskolánkba jár. Alleluja, féltem, hogy ki kell bírnom vele még három évet.
Szerencsére a másnapi bál nagyon jól sikerült és mindenki elfelejtett mindent. Az osztály lett a jelmezverseny első helyezettje. Cukrászdának öltöztünk be. 2 fiú volt a háttér, 2 fiú a szék, 1 fiú az asztal, a lányok meg a sütemények. Én Néger kocka voltam. A fülig érő szám vonalát élénkpiros marcipán hangsúlyozta. - De kár, hogy nincs már itt Nelli - nézett rám Soma, Nelli barátnője-, megvennélek neki, ez a kedvenc sütije.
A biggyesztésemtől egy pici darab marcipán letörött. Egy pici, alig látszott.