MESTER és TANÍTVÁNYA

Tóth István: A természettudomány kutatásmódszertanának adaptációs lehetőségei 10-14 éves tanulók tudományos diákköri munkáinak megvalósításához
Megtekint...

Hasznos linkek

A projektet támogatták:

 

Nemzeti Tehetség Program

logo nemzeti tehetsegprogram

Emberi Erőforrás Támogatáskezelő

 emet  logo fekvo szines rgb png

 

Emberi Erőforrások Minisztériuma

logo emberi eroforrasok miniszteriuma

Aktuális

 

Versenykiírás 2020/2021

 

Tisztelt KGYTK-s Diákok, felkészítő Pedagógusok, Szülők!

 

Tájékoztatjuk Önöket, hogy a XX. jubileumi KGYTK-s versenyt digitális formában rendezzük meg. Abban az esetben, ha a COVID 19 járványügyi helyzet 2021. májusában megszűnik, a döntőt személyes részvétellel bonyolítjuk le.
 
Azoknak a tanulóknak, akik az előző évben elkészített pályamunkával szeretnének a versenyen részt venni, az idei versenyre újra jelentkezniük kell.
 

  

Kiss Albert a KGYTK TT elnöke

 

Gergály Vivien: Toldi bűnei és vezeklései

Arany János: Toldi és Toldi szerelme

I. Bevezetés

[...]
A Kisfaludy Társaság által, 1846-ban meghirdetett irodalmi pályázat kiírásában feltétételként szabták meg, hogy a készített alkotás verses költői mű legyen, valamint a főhőse hordozza azokat a vonásokat, amelyek egy nép által kedvelt történeti személyre illenek. Nem véletlen ez az elvárás, hiszen a korszak ezt kívánta meg. A népies tendenciák népszerűek lettek, a közélet is ezt igényelte.

Széchenyi és Kossuth nevére mindenki odafigyel már, egy demokratikus lüktetés érződik, erre misem reagál jobban, mint a művészet: a népszínművek színpadra kerülnek, népdalszerű verseket közölnek a szépirodalmi lapok, a Kisfaludy Társaság népmondákat, népdalokat gyűjtet, a képzőművészet témája is a magyar juhász, csikós, szegénylegény lesz.

Mindez Aranyra is hatott, de leginkább példaképe, Petőfi vonzotta a népies felé. Tehát a hirdetés hatására fordult Toldi Miklós alakja felé, hiszen már korábban is olvasott róla egy XVI. századi verses krónikában, és egy valódi népi hőst látott ebben az alakban. Ráadásul a szalontai hagyományok is segítették műve hősének kiválasztásában, hiszen ezt a vidéket kiválóan le tudta festeni.

A cselekmény forrását szinte kizárólag Ilosvaitól vette át, de ezt művészetének megfelelően átalakította, új alapot ad az egész eseménysornak. Míg Ilosvai csak érintette a testvérek közötti konfliktust, addig Arany cselekményének mozgatójává tette. Aranynál a jellemábrázolás is sokkal kifinomultabb, Toldi Miklóst úgy mutatja be az olvasónak, hogy az már ismerősének, szinte barátjának tekinti a fiút. A versmérték megválasztása pedig biztosan Petőfi-hatás, no meg a tárgy is, hiszen Petőfi János vitéze bontotta ki Arany képzeletét. A kiinduló helyzet még meg is egyezik a két műben: a főhős a falut ölelő mezőn, réten, vagyis a szabad természetben egy forró nyári napon áll előttünk. Mindkettőben egy falusi világ tárul elénk.

Az alakok a nép körében mozognak. Toldi Miklóst nemes születése ellenére a parasztok között láthatjuk. Toldi Miklós feltörekvése akár a parasztok egyenjogúságát is jelképezhette.
[...]

A Toldi első részében a művészi egyszerűség, a népies nyelvezet, valamint egy könnyen áttetsző bonyodalom érinti meg leginkább az olvasót.

II. A probléma felvezetése

Az elkövetett bűn nyerhet-e bűnbocsánatot, kaphat-e új esélyt egy gyilkosság tettese?
A problémafelvetés háttere egy tételmondat, amelyet egy korábbi feladatgyűjteményben találtam Arany János Toldi című műve kapcsán. Tehát irodalmi minta alapján szeretnék feleletet kapni erre a kérdésre. Az irodalmi mintám: Arany János Toldi és Toldi szerelme. (A sorrendiséget követve a Toldi estéjét, a 2. részt is választhattam volna, de én inkább a Toldi szerelme mellett döntöttem.)
Előfeltevésem szerint nem lehet felelni igen és nem válasszal erre, hiszen egy-egy korszak értékrendje eltérő lehet. A bűn másképp ítéltetett meg a középkorban, hisz mások voltak az etikai normák: például abban az időben ha a másik ember megölése egy párbajban történt, akkor az nem számított gyilkosságnak.

A szóban forgó tételmondat így szól:

Tételmondat: A Toldi a bűnbeesés és a megtisztulás, a bűnből való újjászületés története.

III. A probléma kifejtése

III/1. Toldi

Az kezdett el foglalkoztatni, mennyiben lehet igazat adni ennek a kijelentésnek. Úgy határoztam, hogy megpróbálok érveket találni e tételmondat igazolására, esetleg ellenérveket a cáfolására.

Ha az olvasott meséinket, mítoszainkat, regényeinket, a Biblia egyes fejezeteit felidézzük, akkor nem ritkán találkozhatunk testvérpárokkal; például: Jancsi és Juliska, Lotte és Louise, Káin és Ábel, Hunor és Magor, Romulus é Remus.

Köztük vannak olyanok, akikre a testvérviszályok kapcsán utal a későbbi irodalom és más művészet is.

A mítoszbeli Romulust és Remust – a két eldobott fivért- anyafarkas nevelte fel. Mégis egymás ellen fordultak, Romulusnak meg kellett halnia. De a Biblia is hagyott ránk egy örökséget, az úgynevezett „káini örökség" ez, ami a későbbi testvérviszályok alaptörténete is, vagyis az emberiség, egyúttal a művészetek ismétlődő története lesz, csak mindig új alakban.

Arany János Toldi című művében is egy testvérviszály az alapszituáció.
Miklós, a különleges képességű, parasztként nevelt fiú egy nagyot álmodik: vitéz szeretne lenni Lajos király seregében, hisz „nagy erőt érez karjaiban". György, az idősebb testvér eközben „gőgösen henyél a királyudvarban", s nem akarja támogatni öccsét. Sőt, mindenáron meg kívánja akadályozni célja elérésében.

Miklós azonban öntudatra ébred, jogos jussát követeli bátyjától, aki annak teljesítése helyett öccsét „arcul csapja, szintúgy csattan". Miklós szemei szikrát hánynak ugyan, de anyja közbelépése lehűti haragját, s elhagyja a házat, az udvar „távolabb zugában" akarja lelke békéjét visszanyerni. A bosszantó katonák azonban György uruk heccelésére nem hagyják a fiút, s elköveti végzetes tettét. Gyilkol, tehát bűne nyilvánvaló.
Vajon kiérdemli-e a megtisztulást, a bűnből való újjászületést?
Véleményem szerint az előzmények tömör ismertetése megadja a választ: igen. De a vezeklés útját nem kerülheti el. S Miklós vezekel.
Először úgy, hogy bujdosni kényszerül, hisz György hajtóvadászatot indít ellene. De hiába rejtőzködik, „nyakán ül a búja", s „beteg lelkének nem lel orvosságot". A bujdosást nem akarja választani, mert anyjának szíve „megrepedne" fájdalmában. Tehát a fiú nem csupán a saját érdekeit nézi, anyja mindenkinél fontosabb számára.
Aztán mégis a vándorlás mellett dönt, mert Bencén keresztül tud üzenni, amely üzenet egyúttal anyjának tett ígéret is, eszerint majd egyszer „csodálatos dolgot hall felőle". Még nem tudja, mi az a csodálatos dolog, de az elhatározása őszinte.

Talán az a kétség is a vezeklés része, hogy a szeretett szülőnek tett ígéret betartható-e, megvalósítható-e.
Vagy az is, amikor megfordul fejében a testvérgyilkosság gondolata, és elindul a vállára felvetett farkasokkal a családi ház felé.
Az ifjúnak nagy sorsfordító döntéseket kell meghoznia. Ezért nem tehet mást, anyjának szemtől szembe újfent megerősíti szándékát: „felmegy Budára bajnok katonának, valamit mutat ottan a királynak".
Immár az a bizonyos „csodálatos dolog" konkretizálódott, a király elé készül menni.
A testvérgyilkosság szándéka pedig csak egy futó, sötét gondolat volt, már-már humoros, amint a farkasokat lefekteti György mellé – egyébként nem kevés kockázatot vállalva.
Miklós az „útján" tele van kétségekkel, félelmekkel. Habár szembeszáll esővel, villámmal és széllel, a bűntudata nem hagyta el, magány gyötri és nincs felelete arra, miképpen teljesítse anyjának tett ígéretét. A véletlen azonban segíti őt. A temetőben, a keresztfára leborult öregasszony olyan információhoz juttatja, amelynek köszönhetően az eddig ködös cél megfogalmazhatóvá válik, le kell győzni a cseh bajnokot. Azonban hiába körvonalazódott a cél, az odavezető út még rögös. Ennek felismerése újabb teher Miklós lelkén, no meg a testén is, hiszen éhezik. A Pest utcáin tett séta nem hozott megnyugvást.

Talán soha nem érezte így a magányt, mint ekkor, pedig körülötte „úri nép jött-ment ott; asszony, lány és férfi".Senki nem szólítja meg, s ő nem fordulhat senkihez, mert idegen, talán észre sem veszik. Ő meg viszonzásképpen életeket ment, megfékezi a megvadult bikát. És a jutalom: a teljes elmagányosodás. Társul csak a holtakat választhatja. Micsoda kín lehetett ezt elviselni! Micsoda erő ezt elfogadni! Szomorú nagyon, a reménység is elröppenőfélben, akár a madár. Mégis él és élni akar, álmában diadalt arat, s a véletlen újra mellé áll. Talán ha nem tagadták volna ki oly csúnyán az élők, akkor nem így történik, s nem tudja Bence átadni számára az értékes cipót. De átadja, s ő párviadalra hívhatja a legyőzhetetlennek tartott csehet.
Miklós tökéletesen tisztában van erejével, egy pillanatig sem kételkedik önnön győzelmében. Ennek ellenére barátságot kínál az idegen bajnoknak, annak fejében, hogy nem bántja többé a magyart. Mintha nem akarna ölni még így, párviadalban sem. Ez is bizonyítja mennyire békés szándékú, mennyire tiszta lelkű. Akik azt állítják, hogy nem lehetséges a bűnből felmentést kapni, azok tévedése most nyilvánvaló igazán.
Miklós bűne hátterében sok minden közrejátszott, s a malomkő-eldobás számára annyit jelentett, mint másnak földhöz vágni egy poharat dühének levezetéseképpen. Igaz, a megfelelő önismeret és önuralom talán meggátolhatta volna tettében, de a megalázottság, a testvéri önzés, az irigység és gyötrés már olyan fokú volt, hogy nem tudta kontrollálni tettét, a kődobás következményét nem látta előre. Súlyos terhet cipelt ő ezért, súlyos árat fizetett, de megtisztult, mégpedig fokozatosan: Györgyöt nem ölte meg, amikor visszament a házba a farkasokkal, inkább vállalta a halálos veszélyt, a rettenetes üldözést.
Elviselte magányát vándorlásaiban és a nagyvárosban.
Segített sok-sok emberen, amikor megfékezte a felbőszült állatot.
Tudomásul vette kitaszított helyzetét, amíg megérkezett az anyagi segítség.
És az ellenféllel való bátor szembenézés és nagylelkűség.
Majd a győzelem, a király előtt tett vallomás.
Miklós megtisztult. Megérdemli, hogy bűne megbocsátasson, s új életet kezdhessen. Olyant, amilyent megálmodott.
Boldog vég, Miklós Megtalálta felemelkedésének útját. Különleges testi ereje tudatában vesz részt ütközetekben. Diadalmas csatákban tünteti ki magát Lajos király seregében.

III/2 Toldi szerelme

Az első rész lezárult, az érett férfikor szakaszát idézi már a Toldi szerelme.
A Toldi estéjét Arany már néhány hónappal az első befejezés után kezdte el írni, ami a vén Toldi hanyatlásairól szól. Ezután írta meg a trilógia befejező részét.

[...]

Motívumaiban a Toldi szerelme is hasonlít a Toldi első részéhez:
Bűn, bűnhődés, vezeklés, uralkodói megbocsátás, felemelkedés, megtisztulás. A Toldi szerelmében is bűnbe esik szenvedélytől elragadva, itt is önként bűnhődik, itt is felmenti bűnei alól a király. A Toldi szerelmének meséjét Arany nem pusztán mondai, hanem történeti elemekből is alkotta. Fő forrása itt szintén Ilosvai volt.
A főhős, a már férfivá érett Toldi Miklós elköveti vétségét (vétségeit), majd vitézsége és az uralkodóhoz való hűsége miatt megbocsátásban részesül. De tekinthetünk-e úgy erre a részre, mint az elsőre? Megtisztul-e, újjászületik-e hősünk? Az első részt azzal zártuk, hogy Miklóst vezeklései, küzdelmei, hősies győzelme érdemessé teszik a megtisztulásra, az újjászületésre. Ugyanezt megállapíthatjuk-e a Toldi szerelménél?
A hős vérmérsékletét már az első részben is megismerhettük. Iszonyú sértettségében majdnem agyonüti Györgyöt, de ezt még megakadályozza anyja. Azonban a bosszantó inasok okozta felindulását már nem állt módjában elcsitítani, fia elkövette a gyilkosságot.

[...]

A Toldi szerelme első részének egyik tragikus pontja az álharc.
Lajos király lovagi tornát rendez vitézei számára, hogy eldőljön, ki nyeri el Rozgonyi Piroska kezét. Toldi Miklós beöltözik Tar Lőrinc páncéljába, és úgy küzd a lányért. Kezdetben mindezt csupán unaloműzésből teszi, az ügyetlen balkezes Tarnak viszont igencsak elkel a segítség. Sokan gyanakodnak, de senki nem teszi szóvá a csalást. Miután Miklós Tar Lőrincnek megnyerte a párbajt, az ígéret szerint Piroska a jegyese lesz. Csakhogy Miklós és Piroska szerelmesek egymásba. A lány már korábbról, Toldi azonban csak az álpárbaj után. Mégsem fedi fel ezt a titkot, pedig sérti a lovagi erkölcsöket, hogy méltatlannak dobja oda Piroskát. De az álpárbaj is becstelenségnek számít. Ez az oka annak, hogy nem mer a király elé állni és színt vallani. Vagy amikor már elhatározásra jut és megtenné, akkor már késő.

A második tragikus góc a vacsorajelenet, ami újra feldúlja a lány lelkét. Toldi Tar Lőrinc meghívására elmegy a házaspárhoz vacsorára, mert nem bír ellenállni vágyának, látni kívánja Piroskát. A kezdeti zavar után „étel-ital közben Miklós szíve zsendül/ vérmes egészségül, bortul, szerelemtül;" a két szerelmes egyre jobban nekibátorodik. Piroska meggondolatlanul teszi nevetségessé férje urát, balkezességére tesz megjegyzést utalva a dicstelen hamis párbajra is: „Édes uram, miért is tetteti kegyelmed,/ Kíméli a jobbot a bal keze mellett?" Lőrincet kézszúrásként érte ez a megjegyzés, és pofonvágta feleségét.

S máris elérkeztünk a harmadik tragikus góchoz, Toldi vak indulattól fűtötten megöli Tar Lőrincet. Igaz, hogy párbajban történt, de nem szépíthetjük, ez egy kényszerpárbaj volt.

Ezzel még nincs vége a tragédiák sorának. A sírboltban Miklós meglátogatja holtnak hitt kedvesét, aki életre támad. Miklós el akarja vinni magával, de Piroska megátkozza mindkettőjüket. Úgy tűnik, Toldi erkölcsileg megsemmisül. Önmagától irtózik, Piroska elátkozta, az egyház elátkozta, a király száműzte, s a lovagok sorából neve töröltetett. Üldözötté vált, a vád ellene gyilkosság és sírrablás. Ugyanúgy földönfutó, mint mikor ifjúként megölte György egyik szolgáját. Akkor úgy döntött, hogy a király elé megy, s jóváteszi hibáját. Most is ez az erkölcsi parancs vezérli, jóvá akarja tenni bűnét, bűneit, de azt is tudja, hogy ezért vezekelnie kell. „Beteg lelkére" csak így nyerhet orvosságot. „kínnal az életét kinyújtani vágyik,/ Szerelemért, bűnért vezekelni váltig,/ Vezekelni önként, szabad indúlattal;

S valóban megint elkezdődik vezeklése. Fráter Mikolaként átveszi a vízhordó szamár „tisztét", „Napot így munkában, éjet imádságban/ Tölte szegény Toldi, nagy alacsonyságban;". De az esztergomi érsek, Csanád átka innen is elüldözte. Csehországba, egy klastromba menekül, beáll a flagellánsok közé, akik „Éjszaka haladnak, Jablunka szorosra,/ S kinozzák magukat, hogy borzad a lélek-;/ Vitéz Toldi Miklós ott vezekel, vélek!" Csalódása után barátjával továbbáll, vándorol, mint az első részben tette, igaz, már nincs egyedül. A cseh király-császárral találkozik, akinek, annak idején segített „rablóktól kisöpörni országát", s tőle tudja meg, hogy Lajos király „olaszok közt harcol". El is határozza, hogy segítségére megy. Rőt bajuszt, szakállt ragaszt, hogy fel ne ismerje majd a király. Aztán hűsége, vitézsége, no meg Piroska utolsó levele miatt ismét bocsánatra talál a királynál.

Összegzés

[...]

Amint már említettem korábban, mindkét részben hasonló motívumok állnak a háttérben: a főhős bűnbe esik, bűnei miatt bűnhődik, tehát vezekel, majd kitünteti magát a király előtt és megtisztul. A megtisztulása viszont nem azonos a céljának beteljesülésével. Míg az első részben ez megtörténik, vitéz lehet, addig a Toldi szerelmében nem lehet övé a lány, ez a szerelem már a kezdetekben kudarcot vallott, amikor Miklós az álharcba belefogott. Ezt az erkölcsi vétséget nem bocsátotta meg neki Arany, míg a párbajban elkövetett gyilkosságot igen. Tehát az első rész vezeklései meghozták a várva várt boldogságot, de a Toldi szerelme vezeklései már csak a király bocsánatára voltak elegendőek. A személyes boldogság örökre elveszett.

Érdekes kérdés a bűn és a bűnösség értelmezése a középkorban és a mai, 21. századi értelemben. Nézzük I. Lajos korában: A lovag nem folytathat álpárbajt; nem „dobhatná oda" a lányt egy érdemtelen kezére; nem titkolhatná el a királya előtt tettét; nem lehetne hirtelen indulatú; nem erőszakolhatná ki a párbajt; nem gyilkolhatna.
A bűnösség értelmezése ma: párbaj nem folytatható; nem lehet másik életét kioltani; nem lehet házasságot hazugságra építeni; nem lehet egy lányt nyereménnyé tenni; nem lehet egyik házas felet sem bántalmazni; nem lehet a lánygyermek öröklési jogát semmibe venni.
Még az első részben elfogadtuk a tételmondatunk igazságát, a Toldi szerelmében nem tudjuk megtenni teljes mértékben. Itt is bűnbe esik, végbe megy a vezeklés folyamata, a kor erkölcsi felfogása szerint meg is tisztul, de újjászületni - szerintem - már nem képes. A családi boldogság reményét örökre elveszítette.

[...]

Toldi Miklós hibái és bűnei ellenére példát mutat nekünk ma is; sok egyéb mellett a megbánás képességére a jóvátenni és a jobb emberré válás akarására, küzdelmeink fontosságára tanít.