Aktuális
Czillinger Éva: A KGYTK pszichológus szemmel
„A tehetségben éppen az a szép, hogy él, hogy
kiszámíthatatlan, meglepő. Hogy utólag úgy evidens,
akár egy kör, de előre mégis tökéletesen megjósolhatatlan."
Pilinszky János
Évek óta figyelemmel kísérem a Zalabéri Általános Iskolában a Kutató Gyerekek Tudományos Konferenciájának tevékenységébe bekapcsolódó diákok munkáját. Részben intelligencia és kreativitás felmérés során találkozom velük, részben pedig a regionális fordulók zsűri tagjaként az elkészült munkákra és azok prezentálására is van rálátásom. Számomra mindig öröm találkozni ezekkel a lelkes diákokkal. Jó látni hogyan fejlődnek, alakulnak évről évre, hogyan válnak egyre magabiztosabbá, határozottabbá.
Többször elgondolkodtam azon, hogy mi motiválja, mi kelti fel az érdeklődésüket a tudományos diákköri tevékenység iránt. A diákokkal beszélgetve a következőket tapasztaltam:
– Családi indíttatás/testvérek/ szülők
„Korábban két testvérem már TDK-zott, a szüleink nagyon büszkék, hogy hatodik éve már mindig valamelyik gyerekük szerepel az országos versenyen." Ennél a fiatalembernél a testvérek példaképként is szolgálnak, mivel felnéz rájuk a pályamunkáikkal elért eredményeik miatt (a tanulókkal beszélgetve csak elvétve találkoztam olyannal, akinek példaképe van, ha mégis példaképről számoltak be, akkor főként sportolókat említettek).
„A nővérem korábban már TDK-zott a szüleink nagyon büszkék voltak rá, azt akartam, hogy rám is büszkék legyenek."
„Szerettem volna a testvéremhez hasonlóan sikert elérni, olyan jó helyezést, mint ő."
„A keresztanyám biztatott és segítette a munkámat, a témaválasztásom is az ő családi vállalkozásához kapcsolódik."
– Társak hatása
„Első osztályos korom óta mindig elmentem a regionális fordulóra és megnéztem a nagyokat. Tetszettek az előadások, én is elkezdtem érdeklődni a KGYTK iránt."
„Nagyon tetszett, ahogy mások előadást tartanak, én is ki akartam próbálni."
„ Egy barátom bíztatott, hogy próbáljam meg."
– Pedagógusok motiváló hatása
„ Az osztályfőnököm kérdezte meg, hogy szeretnék-e indulni ezen a versenyen, hát én igent mondtam."
„ A kémia tanárom adott ötleteket a munkához."
A másik kérdés, ami felvetődött bennem, az volt, hogy milyen hozadékai vannak ennek a munkának. Azon túl, amit Zsolnai József megfogalmaz, hogy minden tudományos diákköri munkára vállalkozó diák önként vállalva, könyvtárban kutatva, tanári és/vagy szülői segítséggel képes elkészíteni egy 15-30 oldalas dolgozatot, illetve a munkáját képes mások előtt bemutatni, prezentálni.
A legtöbb diáknál a mások elé való kiállásban figyelhető meg komoly változás, illetve abban, hogy egyre inkább képessé válnak arra, hogy saját álláspontjukat képviseljék (gondolok itt főként a zsűri által megfogalmazott kérdésekre való azonnali reakciókra). Nagyon jó látni, ahogy egyre könnyedebben, ügyesebben kommunikálnak, ahogy a verseny okozta izgalmat, lámpalázat legyőzik.
Itt külön kiemelném azokat a diákokat, akiknél a tudományos diákköri tevékenység főként a hátrányos helyzetből adódó nehézségek kompenzálásában nyújt segítséget. Náluk a hozadékokról/előnyökről beszélgetve elsőként a pályamunka elkészítése nyújtotta sikerélmény – a személyiség kibontakozásának és fejlődésének alapvető összetevője minden gyermek számára - került megemlítésre, illetve mások elismerésének hatása az önértékelésük alakulására.
A tudáshoz, az önálló ismeretszerzéshez való viszonyulásukban is változás fedezhető fel. „Nagyon jó többet megtudni arról, ami érdekel, az különösen érdekes, hogy az információkat én gyűjthetem össze, valahogy izgalmasabb így." A gyerekek többsége azt nyilatkozta, hogy amióta bekapcsolódott a tudományos diákkör munkájába, azóta javult a tanulmányi eredménye is.
Az együttműködő képesség fejlődése különösen azon diákok esetében figyelhető meg, akik közösen készítenek egy dolgozatot. A több gyerek által készített dolgozat során sok probléma adódhat, nem mindig olyan diákok dolgoznak együtt, akik egyformán motiváltak. Találkoztam több olyan szituációval is, mikor az egyik diák közben meggondolta magát és ki akart szállni a programból. Ilyen esetekben a konfliktuskezelő képessége is fejlődhet a tanulónak, amennyiben ő maga is próbál tenni a társa meggyőzése érdekében, nem csupán a felkészítő tanártól várja a megoldást.
A közös munka során barátságok születhetnek. Az egyik diák így fogalmazott: „Nekem a KGYTK-hoz kapcsolódó munka elsősorban közösséget és barátokat adott." A közösség, a barátok szerepének hangsúlyozása a hátrányos helyzetű tanulóknál kiemelt szerepet kap.
Munkám során a fő tevékenységem a fiatalok pályaválasztásának segítése, ebből adódóan érdekelt, hogy a KGYTK-s tevékenység mennyire hat ki a diákok pályaválasztására.
Ezen vonatkozásban főként áttételes, közvetett hatás jelenik meg, elsősorban a tanuláshoz, ismeretszerzéshez fűződő viszony megváltozása kapcsán lehet kihatással a későbbi iskola-illetve pályaválasztásra. „Eleve olyan témát választottam, ami érdekelt, minél inkább beleástam magam annál inkább megerősödött bennem, hogy érdemes valamivel komolyan foglalkozni."
„A KGYTK kapcsán megtapasztaltam, hogy a kommunikáció jól megy nekem, már csupán minimális lámpaláz van bennem, ha szerepelnem kell. Ezért is gondolkodtam el azon, hogy egy kommunikációval kapcsolatos munka jó lenne nekem."
Beszélgettem arról is a diákokkal, hogy milyen nehézségekkel kell megküzdeniük a tudományos diákköri tevékenységük kapcsán, itt a következőket sorolták fel:
– „Kiállni mások elé, bemutatni a munkámat. – Ez nem könnyű, mert előtte maximum az osztálytársak előtt kellett megnyilvánulnom a feleleteknél, itt viszont sok idegen ember is jelen volt. Nagyon sokat segített ennek a nehézségnek a legyőzésében, hogy újra és újra elpróbáltuk, kaptunk tanácsokat is, hogy mit csináljunk másként."
– A kritikához való viszonyulás alakulása is tetten érhető – „Kezdetben nagyon rossz volt, mikor kritikát fogalmazott meg a felkészítő tanárom, később rájöttem, hogy főként olyan kritikákat kaptam, amin tényleg érdemes volt elgondolkodnom."
– „A verseny előtti izgalom. - Ezt nehéz megszokni, de már kevésbé izgulok, mint az első alkalommal. "
– „Újra gondolni az egészet, mikor kiderült, hogy rossz irányba indultam el. – Akkor legszívesebben feladtam volna, de a felkészítő tanárom segítségével sikerült átlendülni ezen a nehézségen. "
– „Együtt dolgozni valakivel, aki már közben feladta. – Igazságtalannak éreztem, hogy ketten kezdtük, de közben rám maradt minden. Megfordult a fejemben, hogy én is abbahagyom, de végül nem tettem, így utólag nem is bánom."
Ebben az életkorban különösen fontos a kortársak szerepe a gyerekek életében, kíváncsi voltam arra is, hogy a társak/osztálytársak hogyan viszonyulnak a tudományos diákköri tevékenységükhöz. A diákokkal beszélgetve azt találtam, hogy nagyon változó a társaik hozzáállása. Főként az alsóbb osztályba járóknál találkoztam (3-6. osztály) pozitív hozzáállással:„Felnéznek rám." „Értékelik a munkámat.", „Volt olyan osztálytársam, aki kedvet kapott tőlem."
A felsőbb osztályba járók esetében (7-8. osztály) kevésbé pozitív hozzáállás volt megfigyelhető: „Nem érdekli őket, nem foglalkoznak vele.", „Nem tartják sokra.", „Nem érdekli őket a tudományos munka.", „Néha kicsit irigykednek, különösen, ha versenyekre utazunk, de nem igazán érdekli őket."
Az iskola légköréből, a tanárok viszonyulásából adódóan, ha olyan pályamunkát készítenek a diákok, ahol társaik segítsége is szükséges, akkor azt meg is kapják. „Segítettek a dolgozathoz kapcsolódó tesztek kitöltésében."
Mikor arról kérdeztem a tudományos diákköri munkában résztvevő diákokat, hogy milyen érvekkel győznék meg társaikat, hogy érdemes bekapcsolódni ebbe a munkába, a következő érveket sorolták:
– Elismerést kaphat a munkájáért.
– Sok új dolgot megtud, bővülhet a tudása.
– A pályamunka elkészítése önmagában is nagy élmény.
– Barátokat is szerezhet az ember.
– Ez a munka sok képességet segít fejleszteni.
– Fontos, hogy egy érdekes, őt érdeklő témát válasszon, mert akkor az egészet élvezni fogja, meg sokat is tanul belőle.
– Egy ilyen tevékenység növeli az ember önbizalmát.
– Lehetőség van másoktól tanulni, mivel a versenyeken meghallgathatja más iskolákból érkezők munkáját is.
Az általam megkérdezett diákok mindegyike - függetlenül attól, hogy milyen helyezést sikerült elérnie a versenyen - úgy nyilatkozott, hogy megérte bekapcsolódni a tudományos diákköri munkába.
Zalaegerszeg, 2016. június 14.
Czilinger Éva
szakpszichológus