Bakonyi Anikó: Gazdagító program - mint egyéni fejlesztés a tehetséggondozásban

– előadás a „KGYTK” Országos Tehetségsegítő módszertani konferencia (A család szerepe a tehetséggondozásban szekció) résztvevői számára - Budapest, 2015.06.05.

Tisztelt Szekció! Kedves Résztvevők!

 A mai rendezvényen mint tehetségfejlesztő szakértő, felnőttképzésben és pedagógus-továbbképzésben aktívan részt vállaló szakember veszek részt.  Szerteágazó tevékenységeim közben szerzett tapasztalataimat összegzem tehát az érdeklődő szülők és pedagógusok számára, miközben igyekszem gyakorlatorientált megközelítésben kifejteni az egyéni bánásmóddal és mentorsággal kapcsolatos gondolataimat. Rövid összefoglalómat a „Gazdagító program – mint egyéni fejlesztés a tehetséggondozásban” címmel állítottam össze, és e módszer szempontjából vizsgálom, hangsúlyozom a család szerepét.

Mondanivalómat egy hangulatkeltő, ráhangoló képpel indítom, ezt választottam előadásom mottójául. „Tutira magántanuló!”- mondja az egyik hal (egy a sok közül, aki a tömegben, csapatban úszik). Az én értelmezésemben ez rendkívül szemléletesen ábrázolja mentor és mentorált kapcsolatát. A tanítvány semmi másban nem különbözik (hal)társaitól, mint elhelyezkedésében: közvetlenül mestere mellett úszik, figyel rá, vele együttműködve és egyetértésben halad a kitűzött cél felé. Mentorát „nagysága” különbözteti meg, mely a több tudás, nagyobb tapasztalat, magasabb életkor eredménye. A társak (ha úgy tetszik, a többi tehetségígéret) is ugyanazon cél irányába halad, tehetsége kibontakoztatása felé, de őket nem támogatja sem mentor, sem segítő családtag. A véleményt nyilvánító növendék szavai helyzetfeltáró, tárgyilagos megállapítást közölnek.

Más megközelítésben szólhat ez az irigység hangján is: ő haladhat saját, egyéni tempójában, hiszen támogató szülője, nevelője, mentora segíti. A további értelmezési lehetőségeket Önökre/Rátok bízom. Közoktatási rendszerünkben magántanuló minden olyan, tehetségét megvalósítani kívánó gyermek/ vagy fiatal, aki azért kap mentességet a mindennapos iskolába járás alól, hogy mestere, mentora, edzője, tehetségfejlesztő szakembere támogatásával talentummá válhasson. Ez tehát a nemes cél! (Nem ok, mint azon tanítványok esetében, akikből elviselhetetlen magatartásuk miatt válik magántanuló. Sajnos egyre többször érdemes pontosítani pedagógus kollégáimmal a magántanulói státusz fogalmát: itt kizárólag a tehetségígéretek helyzetét vizsgáljuk!)

Hogyan érdemes gondolkodni a tehetséggondozásról? A tehetséggondozást a folyamatként leíró meghatározást szem előtt tartva értelmezem, melyben a leírás (description): a tehetség meghatározása az egyik legnehezebb feladat. Ha ezzel megbirkóztunk, és alapul vettük a szülői, óvodapedagógusi és tanári véleményeket, a felfedezés (discovery) támogatására egyre több teszt, kérdőív, megfigyelési szempontrendszer áll rendelkezésünkre, mellyel gyanúnkat igazolhatjuk. A fejlesztés (development) többnyire egyénre szabott vagy kiscsoportos, de kivétel nélkül minden esetben szisztematikus, tudatos tervezés alapján zajlik. Nem jelenthet feltétlen ragaszkodást egyféle modellhez.  Támogatom a módszerek, eljárások, tehetséggondozó rendszerek vegyítését, az ötvözetek alkalmazását!

A leírás, a tehetség meghatározása tekintetében és Dr. Czeizel Endre 2X4+1 faktoros modelljét fogadom el, azért, mert benne professzor úr integrál minden olyan tényezőt, amely a fejlesztő munkában meghatározó szerepet játszik:

• az átlagon felüli képességek körében különválasztja az általános intellektuális képességeket és a speciális mentális adottságokat
• fontosnak tartja a kreativitást és a motivációs tényezőket
• a környezeti tényezők négyre módosulnak: a társadalom közvetlen szerepét is hangsúlyozza /elvárások, lehetőségek, értékrend stb./ a tehetségesek kibontakozásában a család, iskola és kortárscsoportok mellett
• +1 faktorként jelenik meg a sors, amely az élet-egészség faktora.

Azon tehetségdiagnosztikai eljárások, melyek megkönnyítik a tehetségesnek vélt gyermekét támogató szülő vagy pedagógus munkáját, és nem utolsó sorban önállóan is elvégezhetők pszichológus részvétele nélkül, egyre népszerűbbek a mindennapi pedagógiai gyakorlatban. Becslő skálák (Renzulli-Hartman), (melyek a tanulási képességek mellett motivációt, kreativitás és társas, vezetői képességeket is mérnek); tanulási erősségek mérése (Garner többszörös intelligencia tesztje), (segít megállapítani, hogy a magas intellektusú gyermek mely területe(ke)n mutat kiválóságot;  kreativitás mérése, tanári vélemények…  A mérőeszközök és főként az általuk igazolható mérési eredmények bizonyítékul szolgálhatnak a tehetséggyanús tanítványok, valamint szüleik és nevelőik számára. Minél többféle adattal, megfigyeléssel rendelkezünk, annál teljesebb képet kapunk tehetségígéreteinkről.

A vélemények, becslések összegzése után kezdetét veheti a fejlesztő munka a tehetséggondozás különféle tanórai vagy azon kívüli színterein:

• korábbi beiskolázás, léptetés
• osztályfokozatok rugalmas kezelése
• differenciálás, elkülönítés, kiemelés
• szakkör, felkészítő foglalkozás, kutatás
• napközi, iskolaotthon, kollégium
• múzeum, könyvtár, színház
• nyári kurzusok, tanulmányutak, levelező versenyek
• művészeti, erdei, szombati iskola
• önképző körök, klub-foglalkozások
• magántanulói státusz
• gazdagítás, dúsítás, mentorálás

Melyek a gazdagítás mint tehetséggondozás lehetőségei?

A gazdagítás olyan tanterven kívüli (felüli) fejlesztő tevékenység, amelyben a tantervi követelményekben előírt alapvető készségeket, képességeket mindenkinek meg kell szereznie, ezen felül pedig lehetőség a választott témában való elmélyülésre, a tudás kiszélesítésére. A gazdagítás vagy dúsítás része az oktatásnak, lehetőség a képességek kibontakoztatására - testre szabott tanulási tartalom és egyéni haladási tempó figyelembe vételével. A mentor támogató, segítő, együttműködő részvétele megalapozza a tehetségígéret személyiségének minden oldalú fejlesztését, tehetségének kibontakoztatását.

A gazdagító programok 3 fajtáját különböztetjük meg:

I. Explorációs program: olyan általános feltáró tevékenység, tapasztalatszerzés, amelyben megtörténik a kapcsolatteremtés a tanuló vagy tanulók és az érdeklődési körbe eső témák között. (A vonatkozó szakirodalmak szerint egy mentor 3-5 mentoráltat képes egy időben támogatni, a tapasztalat azonban azt mutatja, hogy mivel teljes embert kívánó feladatról és teljes szellemi, érzelmi támogatásról beszélünk, leghatékonyabban kétszemélyes interakcióban lehet dolgozni.) Az együttműködésben lehetőséget kell biztosítani a tehetségígéreteknek a képességeiknek és érdeklődésüknek megfelelő területek megismerésére, azokban való „mélyfúrásra”, kutatásra. Az a tehetség, aki megtalálja irányát egy tevékenységben, nem fog elkallódni!

II. Csoportos gyakorlatok, melyek főként gondolkodási és érzelmi folyamatok fejlesztését szolgáló módszerek. Ezek lehetővé teszik mindenféle tanulási tartalmak és technikák elsajátítását, tartalmazzák az információk elérésének és felhasználásának eszközeit. Jelentős szerephez jut a kreativitás fejlesztése és a feladat iránti elkötelezettség fokozása. Erősödnek a szociális kompetenciák, fejlődik az önismeret és az empátia.

Csoportnak tekinthető a 3 fős család (apa – anya - gyermek) egysége is, mint legkisebb társadalmi egység, mikrokörnyezet, ahová a tehetségígéret születésekor megérkezik.

A III. típusú gazdagítás (felépítésében ez utóbbi áll legközelebb a kutatásmódszertanhoz, a KGYTK-hoz) valódi feladatok egyéni és csoportos megoldása megfelelő módszerekkel: pl. téma feltárása szakirodalom feldolgozásával vagy kérdőíves módszerrel, megfigyeléssel, kísérlettel. Központi célja a kritikai gondolkodás fejlesztése, legfőbb hozadéka az alkotó tevékenység, melyben a tehetség manifesztálódik. Alapja a jól strukturált tervezés, komplex feladatok és megfelelő időkeret megválasztása az egyéni képességek kibontakoztatásához, a személyiség mindenoldalú fejlesztéséhez, végül lehetőség biztosítása a közzétételre, a kreatív-produktív tehetségek bemutatkozására, a közös munka értékelésére.

Mindezen folyamatok közben akkor is nélkülözhetetlen a családnak a támogató szerepe, ha a mentor, kutatásvezető nem közülük való, hiszen a hosszú és fárasztó munkában lelkesítőre, szellemi társra, segítőre minden pillanatban szüksége lehet a gyermeknek.

A tehetségfejlesztő curriculumok szerkezeti felépítése a Czeizel-modell felépítését követi. Minden fejlesztendő terület azonos a tehetség összetevőivel, bár egyéni elbírálás alapján megnevezhetünk még különféle képességeket, amelyek fejlesztését előtérbe helyezzük a komplex tevékenységek elvégzése közben. A tanulási tartalmat (ha úgy tetszik, témát) pedig legalább 12 alkalomra, altémára bontjuk. Azért 12-re, mert a szakírók szerint a tehetségígéretek gyorsabb felfogóképességgel rendelkeznek, mint átlagos társaik, így a szorgalmi idő 2/3 része alatt teljesítik a tantervi követelményeket. A maradék 1/3 időt, mintegy három hónapot fordíthatjuk tehát gazdagításukra. Ez idő alatt a tehetségígéret érdeklődésének megfelelő témával, kutatásban való elmélyedéssel, tehetsége kibontakoztatásával, személyisége mindenoldalú fejlesztésével foglalkozhat.

Ennek a folyamatnak a megtervezését támogatja a tantervi mátrix, melynek tanulási tartalom oszlopába a feldolgozandó témát (Mit?) tüntetjük fel, a többiben azt tervezzük meg, milyen feladatok segítségével (Hogyan?) szélesítjük az ismereteket, hogyan mélyedünk el a témában.

A tervet ugyanúgy sikerrel elkészítheti és alkalmazhatja az odaadó és gyermeke tehetségét támogató, kutatását segítő intellektuális szülő, mint a tehetségtámogatásban részt vállaló elhivatott oktató-nevelő.

Gazdagító program – tantervi mátrix

Köszönöm a figyelmet.