Balogh Balázs - Szabadon szárnyakon

1. Bemutatkozás, előzmények

Balogh Balázs vagyok a Dorogi Magyar-Angol Két Tanítási Nyelvű és Sportiskolai Általános Iskola biológia földrajz szakos tanára.

Néhány évvel ezelőtt találkoztam a Kutató Gyermekek Tudományos Konferenciáján való részvétel lehetőségével. Bár akkor még távolinak éreztem, hogy egyszer részt vegyünk és megméressünk, mégis azonnal elgondolkodtatott. Olyan tanulót kerestem, aki rátermett, ki mer állni és nem utolsó sorban van olyan témája, amelyben otthonosan mozog. Rövid töprengés után jutott eszembe Krempf István akkor még ötödik osztályos tanuló.

Tudtam, hogy édesapjával rendszeresen figyeli a madarakat, sőt óvodás és kisiskolás csoportokban gyakran tart előadásokat.Bevallom izgalommal töltött el a feladat, mégis hamar elhessegettem, mondván hadd érjen még legalább egy évet. Kicsivel több, mint egy évvel később kolléganőmet Schieszler Annát azzal a feladattal bízták meg, hogy koordinálja a leendő kutató gyermekek felkészülését. A tanuló kiválasztásakor tőlem függetlenül neki is István jutott az eszébe, így nem volt kérdés, hogy őt kérjük fel e nemes feladatra. István örömmel bólintott rá és szeptemberben elkezdtük a közös munkát.

2. A tanuló jellemzése (gyengeségek, fejlesztendő képességek, erények)

a) nehézségek, gyengeségek

Az első nehézséget a dolgozat megírása közben tapasztaltam. Hétről hétre bővítette az ismereteit, szorgalmasan írta az újabb és újabb fejezeteket. Mindaddig örömmel vetette bele magát a munkába, amíg konkrét feladatot nem adtam neki. Akkor torpant meg, amikor először szembesült azzal, hogy nem elegendő pusztán a korábbi ismeretekre támaszkodnia, hanem minden egyes fejezet megírásához nehéz kutatómunka, alapos utánajárás szükséges. Ekkor tapasztaltam először kis görcsösséget, de végül úrrá lettünk a problémákon.

Az előadások során bizonyos fejezetek esetében vettem észre némi tanácstalanságot. Ahol megkötöttem a kezét, ott ragaszkodott az előre begyakorolt mondatokhoz, szófordulatokhoz. Itt kevésbé tudta átadni magát annak a szabadságnak, amivel a témáján belül feltétlenül rendelkezett.

István zártan képzi a hangokat. Ez különösen akkor igaz rá, ha izgul, vagy régen tartott előadást.
A fent említett nehézségek, gyengeségek nagymértékben javíthatók, ha tudja, hogy mit szeretne a hallgató közönség számára átadni.

b) Erősségek

István határozott fellépésű, karakteres tanuló. Tárgyi tudásából, tapasztalatából következik, hogy nehezen jön zavarba, ha a saját témájában emberek előtt, kell megnyilvánulnia. Kiválóan érzi, hogy vonja magára a közönség figyelmét. Előadása közben magabiztosságot sugároz, amely több esetben jelentősen megkönnyítette a közös munkát. Könnyebbség volt, hogy több esetben támaszkodhattam szakmai tudására, amellyel egyfajta biztonságot adott.

3. Célkitűzések

A kitűzött célokat két szempont szerint csoportosíthatjuk.

- Ha az eredményességet veszem alapul, az első évben elsősorban arra törekedtünk, hogy olyan dolgozat kerüljön ki a kezünk alól, amely belépőt jelent a második, szóbeli fordulóra. Szerettünk volna megméretni, újabb tapasztalatokat gyűjteni, a felmerülő hibákat kijavítani.
A második évben már az előző eredmények megismétlése volt a cél.

- Szakmai szempontból arra törekedtem, hogy István tanulja meg kívülről szemlélni a dolgozatát. Tudja azt, hogy honnan hová szeretne eljutni, mit szeretne közölni a hallgatósággal. Ebből fakadóan érezze át a „műfaj" szabadságát, bátran rugaszkodjon el az előre megtanult mondatoktól, legyen önmaga. Tanulja meg úgy felépíteni az általa választott témát, hogy a feltett hipotézisek egy logikus folyamat által igazolást nyerjenek a dolgozat végére.
Közös célunk volt továbbá, hogy fejlesszük István beszédkészségét. Az idő rövidsége miatt lényegkiemeléssel igyekeztünk ezen javítani.

4. Tehetségművelő tevékenységek

István jó kiállású magabiztos előadó, viszont ahhoz, hogy a fent megfogalmazott célokat megvalósítsuk, számos ponton változtatnunk kellett.

Képes akár órákon át beszélni a madarakról, így az első amit igyekeztem vele megértetni, hogy nem elegendő általánosságban bemutatni valamit. Pontosan tisztában kell lennie azzal, hogy mit szeretne hallgatóság tudtára adni, és mindezek előzményeként mi legyen a dolgozatának a sava-borsa.

Másodszor rendelkezésére állnak-e azok az eszközök és módszerek, amelyekkel hatékonyan mutatatja be a témát, vagy igazolja állításait. Ennek szellemében kerestük meg és szűkítettük le az adott témát néhány problémára. Megkerestük azokat a módszereket, amelyekkel igazán szemléletes módon lehetett dolgozni. Fontos volt, hogy a dolgozatnak legyen folyamata és azon belül ügyeljünk az egyes részek megfelelő arányára.

A szóbeli előadások esetében sokat gyakoroltuk a hallgatósággal és a kivetítővel történő kommunikációt. Kezdetben kevés kontaktust tartott, lazának látszott mégis hiányzott belőle valami. Ráébresztettem a kivetített diák fontosságára, amitől szabadabbá, magabiztosabbá vált. Később már jól használta, ügyesen hívta segítségül a képek információtartalmát. Ekkor vettem észre először, hogy prezentál.

Úgy vélem, hogy az előadás egy szabad „műfaj" még akkor is, ha némileg keretek közé van szorítva. Az egyik legnagyobb kihívást az jelentette számomra, hogy ebből minél többet át tudjak adni tanítványomnak. Ha egy előadó tisztában van azzal, hogy mit szeretne közölni és ehhez ügyesen használja a szemléltetést, abból egy szabad, nagyszerű előadás kerekedhet. Mindenekfelett természetesen szükség van arra is, hogy az előadó rendelkezzen alapvető információkról a témájával kapcsolatban.

5. A fejlesztő munka értékelése

Krempf István volt az első tanítványom, akivel részt vettem a versenysorozaton. Két szép és sikeres évet dolgoztunk együtt. Mint ezen a területen kezdő tanár nagyon sok tapasztalattal gazdagodtam, amit minden bizonnyal a további években is kamatoztatni tudok. Ez a „műfaj" sokrétű ismeretet kíván. Volt olyan része ahol látványos fejlődést értünk el. István megtanult önállóan dolgozni, kutatni, összefüggéseket felismerni és nem utolsó sorban jobban prezentálni. Természetesen van olyan terület is, amiben van hova előre lépnünk. A beszédtechnikán mindenképpen javítanunk kell. Zárásként annyit szeretnék megjegyezni, hogy ha István legalább annyit tanult tőlem, mint én tőle akkor már büszkék lehetünk és megérte.